3. rész

Nem is kezdődhet szebben egy ébredés, minthogy a nővéred azzal kelt, hogy ne lustuljak egész nap:

Mimi: Kati, jó lenne felkelni, délután 2 óra van – kopogtat az ajtómon.

Kati: Jaj már, csak 10 percet még…

Mimi: Nincs 10 perc! Itt az ideje, hogy el kezdjünk takarítani… tudod, holnap jönnek a pasik…

Kati: És ez az én gondom?

Mimi: Már a tiéd is, úgyhogy ki az ágyból!

Kati: Jól van, megyek már… - kelek ki nagy nehezen az ágyból. Míg elmentem megmosakodni, fogat mosni és utána felöltözni, addig az „idegenhez” akiről kiderült, hogy Lee Ryan az megérkeztek a lakótársai.

Simon: Szia Lee, megérk…

Duncan: Uram isten, ezzel meg mi történt?

Antony: Nem tudom, de szerintem megint ivott… - nézik a kanapén fekvő Lee-t, aki bekötözve a sebeitől az ágyon feküdt, kezében a karkötővel.

Lee: Á, sziasztok… - ül fel, de a sebe fájdalma miatt nem igazán sikerült neki.

Duncan: Hát veled meg mi történt?

Lee: Hosszú…

Antony: Van időnk, szóval mesélj – ülnek le mellé.

Lee: Hát nem nagyon emlékszem az előzményekre, csak arra, hogy a csajom elhagyott, és jól berúgtam, és valakikkel leálltam kötekedni, és megkéseltek…

Simon: Uram Isten! Amiatt a liba miatt nem kellett volna ezt tenned

Lee: De ha szeretem, akkor mit tudok most csinálni… na mindegy és nem is tudom hogyan, de eljöttem ide a házig, és beleütköztem valakibe… - meséli a sztorit és mire a végéhez ért, ezt mondta: - de ez nálam maradt – mutatja fel a karkötőt.

Antony: Nem értem miért kell ilyeneket csinálni!

Lee: Ti aztán marha könnyen beszéltek, mindegyikőtöknek ott van a gyönyörű barátnője, csak engem hagytak el…

Duncan: Figyelj Lee… időd most nincs erre, hogy sajnáltasd magad. Inkább szedd össze magad.

Simon: Bizony, holnap jönnek a svéd havejaid a hétvégére azokhoz a csajokhoz.

Antony: Igen, lehet, hogy összejössz azzal a csajjal, akit mutattak neked

Lee: Hát nem tudom, hogy akarom e… - gondolkodik el, mivel elfelejtette reggelre, hogy hogy nézek ki, ezért nem ugrott neki be, hogy hozzánk jönnek holnap.

Duncan: Ne mond ezt, tök odáig voltál a lány miatt, még Stefaniet is leráztad miatta

Lee: Tudom, de… ááá, nagyon össze vagyok most zavarodva

Simon: Inkább menj, és zuhanyozz le és szedd össze magad, elfuseráltan nézel ki

Lee: Ezt bóknak veszem… de igazad van – azzal irányt vett a fürdőbe. Én már készen voltam, és mentem segíteni Miminek és Berninek, akik még mindig Mimi szobáját takarították.

Berni: Hogy lehet itt ekkora kupi…

Mimi: Na te aztán meg ne szólalj…

Berni: Na köszönöm szépen

Kati: Hello csajok! Na látom, akad munka itt bőven… én megyek és akkor a nappalit megcsinálom.

Mimi: Na látod, az bölcs döntés… - azzal lementem a nappaliba, ami annál tisztább volt, mint Mimi szobája vagy az enyém (ahol már rendet raktam). Elkezdtem kiporszívózni és port törölgetni, amikor megcsörrent a telefon, de Mimi vette fel.

Mimi: Igen?

Johann: Szia Mimi, Johann vagyok!

Mimi: Ö, szia!

Johann: Na nem is kertelnék, arról van szó, hogy 1 óra múlva a reptéren vagyunk.

Mimi. MICSODA??? De nem arról volt szó, hogy holnap jöttök?

Johann: De, de mivel nem kellett ma dolgozni mennem, ezért egy nappal előbb jöttünk. Már Lee-t is felhívtuk. Ugye nem baj? Mert ha az, akkor...

Mimi: Nem, dehogy is baj, akkor 1 óra múlva találkozunk a reptéren.

Johann: Rendben van. Puszi – lerakja a telefont.

Berni: Ki volt az? – nézett kérdően és én is felmentem.

Kati: Mimi, minden oké?

Mimi: 1 óra múlva itt vannak a reptéren…

Kati: Mi??? Ugye ez most nem igaz… ma Szandrával moziba mentem volna…

Mimi: Szerinted hülyéskedek?

Kati: Nem…
Berni: Hát erre én sem számítottam…

Kati: Na megyek, felhívom Szandrát, és megmondom neki, hogy mozi lefújva…

Mimi: Oké, nekünk viszont gázt kell adni, van kemény 40 percünk, hogy rendbe szedjük a lakást, mert kell 20 perc, hogy az állomásra kiérjünk.

Berni: Bizony, még szerencse a szobáddal készen vagyunk, már csak a fürdő van

Mimi: Akkor essünk neki – mentek be takarítani és addig én felhívtam Szandrát és lefújtam a mozit.

Szandra: Semmi baj, majd bepótoljuk

Kati: Bizti nincs harag ezért?

Szandra: Nem, komolyan nincs. Inkább érezd magad jól, és mesélj majd el nekem mindent ámJ

Kati: Rendben, de így is van mit mesélnem.

Szandra: Na, kíváncsi lettem, akkor erre külön 1 napot kell szánni, hogy elmeséld, de nagyon kíváncsi vagyok.

Kati: Megbeszéltük. De futnom kell, még el kell mosogatnom…

Szandra: Oké, én Kevinnel találkozom most úgy is, akkor szia!

Kati: J Oké, szia! – raktam le a telefont és irányt vettem a konyhába és elmosogattam. Hulla fáradtak voltunk így is, de nem volt más hátra, irány a reptér, de előtte kicsíptük magunkat (Vagyis én nem csak Berni meg Mimi) .

Berni: Hú, nagyon izgulok!

Mimi: Akkor én mit mondjak?

Kati: Én halál nyugodt vagyok… na de menjünk! – ültünk taxiba és irány a reptér!...