1.rész

22 éves vagyok és Katinak hívnak. Londonban élek nővéremmel, Emzzel, akit mindenki Mimyként ismer:) Ő 23 éves és nagyon aranyos lány, a legjobb testvér s világon. Rengeteg közös van bennünk, és szinte mindig egyszerre csináljuk ugyanazt a dolgokat, ugyanazok a dolgok történnek velünk egy időben. Mind a ketten egyetemre jártunk, ami persze nem volt egy olcsó dolog, de megdolgoztunk a pénzünkért előtte, és most itt vagyunk:) Ugyanabban a  városban éltek a barátnőink is, akik szintén velünk járnak suliba. Emz mindig Bernivel járt mindenhova (mivel itt tesco nem nagyon van, ezért a bevásárlóközpontokba járnak sétálni), én pedig Szandra barátnőmmel jártam minden felé el. Mimi megismerkedett egy nagyon jóképű svéd sráccal, és megbeszélték, hogy egyik nap leutaznak egy hétvégére Londonba hozzánk. Mivel csak ketten éltünk együtt, ezért nem volt probléma látogatókat fogadni. Mivel csak 2 nap volt addig, hogy jöjjenek a srácok, ezért Berni és Mimi éppen azzal próbálták „vesztegetni” az idejüket, hogy rávegyenek maradjak itthon amíg Johanék itt leszek.

Mimi: Hugi, ugye te is itt leszel az alatt az idő alatt?

Kati: Szó sem lehet róla….

Berni: de megígértük neki, hogy 3-an leszünk, mint ők…

Kati: Sajnálom, de én nem szeretném…

Mimi: De miért? Állítólag hoznak egy srácot, akinek bejössz…

Kati: Mi?

Berni: Mimi, mi lenne, ha egyszer tartanád a szád?

Mimi: Jól van na, kicsúszott…

Berni: Na tessék, kicsúszott…

Kati: Na álljon meg a menet… ti képet mutattatok a srácnak rólam?

Mimi: Berni volt!

Berni: Most rám kened? A te ötleted volt!

Mimi: De te küldted el…

Berni: Mert azt mondtad kimész inni, addig küldjem el a képet neki…

Kati: És legalább ronda a gyerek?

Mimi: Hát állítólag helyes, és itt lakik Londonban…

Kati: Ha itt lakik és a haverjuk, miért hozzánk jönnek?

Berni: Tudod…Mimi meg Johann…

Mimi: Tudod… Berni meg Daniel…

Kati: lol, akkor nem is értem minek kellek én ide?

Mimi: Mert tetszel annak a srácnak…

Kati: De azt se tudom ki az, hogy hívják, hogy néz ki, kedves e stb… nekem ez így nem megy…

Berni: Csak nézd majd meg, ismerd meg, ha nem tetszik akkor elmehetsz és nálunk aludhatsz, csak ha már megígértük akkor most nem mondhatjuk, hogy nem…

Kati: Na jó, de ez volt az utolsó eset…h kihúzlak a kakiból titeket…

Mimi: Jaj, nagyon köszi – ölel meg – a legjobb hugi a világon

Kati: De csak ilyenkor mi? – viccelek
Mimi: Nem is! Na de mi megyünk Bernivel ruhát venni, tudod már csak 2 nap van…

Kati: Tudom, menjetek, én nekem Szandrával van találkám, megígértem, hogy találkozom vele, mert minden áron be akar mutatni a hapsijának.

Berni: Remek, na mi akkor mentünk! Szia!

Kati: Sziasztok! – köszöntem el tőlük és elindultam Szandrához. Közben Mimi és Berni rólam beszéltek:

Mimi: Szerinted most hogy mondjuk meg neki hogy Lee Ryannak tetszik innen Londonból?

Berni: Hát nem tudom, teljesen hülyének fog nézni minket…

Mimi: Az a minimum… de szerintem jobb lenne, ha nem is mondanánk meg neki…

Berni: Szerintem is… mi se hittük el, csak amikor találkoztunk vele… majd pont Kati elhinné

Mimi: Ezért mondom, hogy jobb lenne, ha meglepődne…  a kis mákos, ilyen hapsinak tetszik…

Berni: na igen, de tudod nagyon jól, hogy kerüli Kati a pasikat… valahogy meg is értem

Mimi: Hát azok után, ahogy átverték őt eddig nem csodálom… de mind1, ha Kati szemétnek tartja akkor úgy is elzavarja…

Berni: Pontosan… na de iparkodjunk, mert bezár az üzlet mire odaérünk

Mimi: Persze, mert órákat kellett füzögetni Katit, hogy belemenjen – míg útban voltak az üzlethez, én megérkeztem Szandrához, akinél a barátja is ott volt. Becsengettem és az anyukája nyitott ajtót. Felkísért Szandrához, aki már a lépcső tetején várt engem:

Szandra: Gyere, siess már vártalak – üdvözöl

Kati: Látom nagyon boldog vagyJ

Szandra: Hogy a fenébe ne lennék, álmaim pasija ül az ágyamon

Kati: és eddig is ült, vagy vízszintes helyzetben is voltatok? – hülyéskedem

Szandra: Tipikus kérdés, na de gyere már – rángat be a szobába.

Szandra: Kevin! Ő lenne Kati, akiről meséltem

Kati: nagyon örülök – nyújtom a kezem

Kevin: Én is örülök nagyon, de mennem kell..  Szandrának mondtam már, csak megvártalak téged, de el kell mennem levizsgáztatni az autómat…

Szandra: De neveletlen vagy… de menj – durcázik.

Kevin: Jaj, nem lehetsz ilyen, de tudod mennem kell akármennyire nem szeretném – lép oda hozzá, én meg kezdtem elérzékenyülni a romantikus látványtólJ

Szandra: Jó, tudom…

Kevin: Este jövök! – csókolja meg Szandrát – Szia Kati, örülök, hogy megismertelek

Kati: Én is örülök, szia – köszöntem el és Kevin már el is ment. – Lol, hogy neked milyen romantikus lovagod van… és jön este? Hm… anyukád mit szól ehhez, hogy itt éjszakázik?

Szandra: Ö.. nem tudja…

Kati: Miért? Nem hallja ha csengetnek vagy bejönnek a bejárati ajtón?

Szandra semmit nem mond, csak az ablak felé biccent a fejével

Kati: óóóóó, értem márJ

Szandra: De anyunak egy szót se! És veled mi a helyzet?

Kati: Jaj, ne tudd meg, nővérkémnek újabb hóbortja van…

Szandra: Micsoda? – erre a kérdésre elmeséltem neki a sztorit, hogy pasik töltik nálunk a hétvégét – ez most komoly?

Kati: Szerinted viccelek? Én is kiakadtam, de ha jobban belegondolok… lehet jó hapsi az a valaki…és képzeld, itt Londonban lakik…

Szandra: Hm… van benne valami amit mondasz és ha a végén össze jössz vele nem is lakik messze…

Kati: Inkább ne igyunk a medve bőrére előre, ki tudja mi lesz még… lehet nem is fog nekem tetszeni…

Szandra: Ez is benne van a pakliban…

Kati: Benne hát, de nekem mennem kell, elbeszélgettük az időt, és észre se vettük.

Szandra: Kár, hogy elmész!

Kati: Nyugi, szerintem percek kérdése, és a lovagod levált engem, sőt itt is alszik… és ne felejtsetek el vigyázni, nehogy anyukátok megtudja

Szandra: nyugi, vigyázunk mi, kettőre zárjuk az ajtót!

Kati: „lol” , csak nehogy anyud is az ablakon közlekedjen!

Szandra: JKétlem, hogy képes lenne felmászni a fán

Kati: Én is ezt képzeltem anyumról és sikerült nekiJ na de tényleg megyek, legyél jó és jó hancúrozást

Szandra: Nahát tipikus… miket nem képzelsz rólamJ

Kati: Csak vicceltem és jókat kívántam neked;) na tényleg szia! – adtam 2 puszit neki

Szandra: Szia! Majd beszélünk még! – kísért ki és haza felé vettem az irányt. Elég sötét volt és ahogy sétáltam a járdán beleütköztem valakibe, aki nem éppen a legjobb állapotban volt (ittas volt és mintha balhéja lett volna)

Kati: Jaj, elnézést kérek nem figyeltem – kértem bocsánatot az illetőtől, akibe beleütköztem. Az illető motyogott valamit, majd térdre rogyott – Uram isten! Mi történt magával – próbálok segíteni

Idegen: Semmi, köszönöm – ahogy beszélt éreztem rajta, hogy nem éppen józan volt az illető.

Kati: Segíthetek valamiben? – kérdeztem, és próbáltam a szemébe nézni, de nem tudtam, mert lehajtotta a fejét, és az oldalát fogta.

Idegen: Nem kell köszönöm – próbált lerázni

Kati: Kérem, had segítsek, ne hívjak mentőt?

Idegen: NEM! – gurult be

Kati: Jó, jó, de mondja, messze lakik? Elkísérném, nem jó ilyen állapotban egyedül kószálni

Idegen: Nem kell senki szánalma!

Kati: De én nem érzek szánalmat, csak segíteni akarok.

Idegen: Csak, mert híres vagyok?

Kati: Tessék? Azt sem tudom ki maga és nem is érdekel, csak nem szeretném, ha ennél rosszabb állapotban lenne – megyek kicsit közelebb, de még mindig nem emelte fel a fejét

Idegen: Na persze, ezt nekem ne akarja bemesélni!

Kati: Nehéz eset maga, mit ne mondjak! De nem ráz le, mert nem felszedni akarom magát, hanem segíteni, és ha még sokat reklamál, még több vért fog veszíteni, mert ahogy látom, megkéselték! – erre felnézett az idegen, aki abban a pillanatban számomra már nem volt az. Teljesen ledöbbentem, de nem mertem megszólalni, de levegőt is alig kaptam… mindjárt rájöttem: tényleg híres ember az!